Bram Stoker, A Drakula szerzője

Charlotte Thornley író, jótékonysági aktivista, valamint Abraham Stoker, dublini hivatalnok hét gyermeke egyikeként született 1847-ben, a Dublin szomszédságában fekvő Clontarfban. Gyerekkorát ágyhozkötött betegen töltötte. Orvosai tanácstalanul álltak az esete előtt, és a sok szenvedés későbbi életéte is kiható bizalmatlanságot keltett benne az orvostudomány iránt, ez a Draculában is tetten érhető. Édesanyja a kényszerű bezártságot ellensúlyozandó, ír rémtörténetekkel szórakoztatta a fiút. Bram kamaszkorára felgyógyult, majd kifejezetten atlétikus alkatra tett szert, sportversenyt is nyert. A Trinity College-ben tanult természettudományokat és matematikát, itt ismerte meg az egyetem korábbi hallgatóinak, Sheridan LeFanunek és Charles Maturinnek (A vándorló Melmoth c. gótikus regény szerzőjének) a műveit.

“Nem véletlen, hogy Írország három olyan kiválóságot is adott a rémregény műfajának, mint Maturin, Le Fanu és Stoker. A régi ír kultúra, amelybe beleszülettek, bővelkedett kísértetekben, koboldokban, házi szellemekben. Stoker és társai ezeken a legendákon nőttek fel.”

 Tanulmányai végeztével apját követve hivatalnokként helyezkedett el Dublinban, és sűrűn látogatta édesanyja barátainak, Oscar Wilde szüleinek szalonját. Az íróval összebarátkozott, Wilde szerelme, Florence Balcombe színésznő átpártolt, később feleségül is ment. Stoker később barátai közt tudhatta pl. Sir Arthur Conan Doyle-t. Unalmasnak találta a hivatalnoki munkát, kreatívabb elfoglaltságot keresve a Dublin Evening Mail c. lapba kezdett drámakritikákat írni, így került kapcsolatba a színház világával, mely teljesen lenyűgözte.

Jelentős szerepet játszott az életében a kor népszerű művésze, Henry Irving színész, aki menedzseri állást ajánlott számára a Lyceum színházban.

Stoker lelkiismeretesen ellátta a színház menedzselésének feladatát, közben novellákat és regényeket jelentetett meg, de nem aratott velük jelentős sikert. A Draculát bizonyos anekdoták szerint egy nehéz vacsora (rákból készült étel) elfogyasztása utáni rémálomnak lehet tulajdonítani, melyben a regény híres jelenetének megfelelően három vérszomjas nő megtámadta a szerzőt. Valójában hat év kutatás előzte meg a regény megírását – Stoker viszont soha nem járt Erdélyben. 1890-ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról Leginkább Emily (de Laszowska) Gerard  The Land Beyond the Forest c. útikönyvére támaszkodott.

“Az 1880-as években felkapottak voltak a romantikus, kelet-európai regények, különösen kedvelt helyszín volt Erdély és Moldva. Transylvania, vagyis „az erdőn túli föld” Anglia szemében az iparilag fejletlen népek olvasztótégelye volt. Így szinte természetes, hogy a vámpírokról szóló történetet Erdélybe helyezi a korabeli brit író. ő maga sosem járt ezen a vidéken.”

Noha behatóan tanulmányozta Vlad Tepes, 15. századi havasalföldi vajda alakját is, nem a történelmileg hiteles ábrázolást tartotta fontosnak. Egyes feltételezések szerint Báthory Erzsébet alakja nagyobb hatást gyakorolt rá.

A regény végül 1897-ben jelent meg, az író édesanyja kitörő lelkesedéssel (eredetiségében a Frankensteinhez való hasonlítással), a kritika viszont meglehetősen fanyalogva fogadta. További csalódást okozott Stokernek, hogy Irving nem vállalta a mű színpadi változatában a címszerepet, ráadásul ócsárolta a darabot.

1905-ben Irving, aki árnyékában Stoker 29 évet töltött, meghalt, mire az író összeomlott, és agyvérzést is kapott. Ráadásul ezután elfordultak tőle az emberek, akik korábban keresték társaságát. Rossz egészségi állapota ellenére Stoker további 6 regényt írt, ezek sem hozták meg számára az elismerést. 1912-ben halt meg (a források különböznek: végelgyengülés, Bright vesebetegség, vagy szifilisz okozta halálát – nb. Florence-szel fiuk születése után megromlott a házasság, és nem kizárt, hogy részt vett London „árnyoldalának” életében), azon a héten, amikor a Titanic elsüllyedt, emiatt a lapokban halála háttérbe szorult, ha mégis megemlékeztek róla, a Draculát, melyre mai hírneve alapul, meg sem említették! Fanyalgó kritikák ide vagy oda, a Drakulának 1987 óta megszakítás nélkül  jelennek meg a világ minden részén újabb kiadásai!

Vlad Tepes

Vlad Ţepeş 1429 és 1437 között születhetett. (ált. 1431-re teszik) Apja, a nagy valószínűséggel magyar  anyától származó Vlad Dracul (=Ördög), Zsigmond király udvarában nevelkedett és vált lovaggá, majd 1431-ben Nürnbergben megkapta Zsigmondtól a havasalföldi vajda méltóságát és a Sárkány-rendet. Fia, az ifjú Vlad Ţepeş (az Ördög fia = Dracula) először Hunyadi János udvarában élt, s az ő segítségével lett 1456-ban havasalföldi vajda. (Előtte 1442 és ’48 között testvérével, a „Szép Raduval” a  törökök túsza volt,  ezután ’48-ban rövid időre már hatalomra került.) Ekkor kezdődtek a forrásokban leírt kegyetlenkedései (melyek azonban a kor viszonyaihoz képest nem számítottak annyira szokatlannak!) főképp az erdélyi szászok körében és a Havasalföldön, ahol - mint korábban is - állandóak voltak a török támadások és a belső hatalmi villongások. Emberek ezreit húzatta karóba, s válogatott kínzásokkal végeztetett ki csaknem egész településeket, és keserű véget értek még II. Mohamed szultán követei is. Elekes Lajos így értékeli Drakula személyiségét: “Az egyetlen uralkodó, akinek sikerült a züllést ideig-óráig megállítani, Ţepeş volt, a Hunyadi-ház személyes híve. A belső rendet legendássá vált kegyetlenségével szilárdította meg. (…), mindazokat, akiket megbízhatatlannak vélt, háznépestül kivégeztette, s így “rövid idő alatt óriási változást hozott létre Dácia dolgaiban.” Fékezhetetlen hatalomvágy élt benne s ez olykor igen nyersen nyilvánult meg tetteiben.”Fejedelmi széke az állandó trónkövetelők miatt továbbra sem volt biztonságban. (…) 1462-ben Mátyás király elfogatta, s hosszú ideig Budán raboskodott.” Az elfogatás utáni időszakban “a vajda megkeresztelkedett, bűnbánatot tartott, majd Mátyás visszahelyezte őt trónjára, s jó keresztény uralkodó lett.” (1476-ra tehető 3. uralkodási szakasza) Végül “a török elleni háborúban 1476-ban  megölték (egyes források szerint saját emberei) és fejét elküldték II. Mohammed szultánnak”.

A regény cselekménye dióhéjban

Jonathan Harker exeteri ügyvédjelölt Erdélybe utazik Drakula grófhoz, mert az házakat szeretne vásárolni Angliában. Elmaradott, hátborzongató vidékre érkezik. A gróf eleinte nyájas vendéglátó szerepében tetszeleg, Jonathan nyugtalansága ugyanakkor egyre nő, míg rá nem jön, hogy üzletfele bizony nem emberi lény, ő maga pedig a kastély foglya lett. Borzalmait tetézi három női vámpír támadása – és az a tény, hogy a démoni nőszemélyek vonzalmat váltanak ki belőle, melyet persze erőnek erejével igyekszik elnyomni. Amikor a gróf ezeknek a bestiáknak egy csecsemőt hoz fogyasztás céljából, derék hősünk a kor regényeiben gyakori sápatag kisasszony módjára el is ájul. Nagy nehezen sikerül megszöknie, de idegei felmondják a szolgálatot, és nem tudja időben figyelmeztetni szeretteit a közelgő veszélyre, mert ápolásra szorulva, félig megtébolyodottan egy kolostorban reked. Drakula gróf ez alatt zavartalanul elhajózik Angliába; éhségét út közben az egyre fogyatkozó legénységgel csillapítja.

Az első négy, "gótikus" fejezet után hirtelen váltással a kortárs Londonban találjuk magunkat, és két fiatal lány, Jonathan jegyese, a szolid Mina, és vérmesebb barátnője, Lucy levelezését olvashatjuk. Utóbbinak több férfi is megkéri a kezét: az elmegyógyintézet vezetője, Dr. Seward, az amerikai Quincey P. Morris, és a győztesként befutó Arthur Holmwood. A Whitby-be befutó szellemhajóról kutya képében leszálló Drakula több alkalommal megtámadja Lucy-t, aki különös, alvajárós tüneteket produkál, furcsa sebhelyek jelennek meg a nyakán, és egészségi állapota egyre hanyatlik. Az aggódó és tehetetlen Seward doktor – akinek egyre izgatottabb és egyre furcsábban viselkedő, különböző állatokat fogyasztó, Renfield nevű páciense is épp elég fejtörést okoz – elhívja Amszterdamból korábbi tanárát, Van Helsing professzort, aki mindvégig tudja, mivel állnak szemben, de meglehetősen fukarul adagolja az információt.

Az időközben felgyógyult Jonathannel kiegészülve a hős férfiakból álló ötösfogat végül leszámol a fenyegetéssel, de ez több áldozatot kíván. Lucy-t hiába próbálják vérátömlesztésekkel megmenteni, nem csak hogy meghal, de visszatérő vámpír képében gyerekeket támad meg – végül saját vőlegénye „kénytelen” – mintegy szívességként – ledöfni. Miután a fejét is levágták a renitens nőszemélynek, és az visszanyeri angyali, viktoriánusan passzív szépségét, a hősök végre a veszedelem fő forrására koncentrálhatnak: az agyondicsért, ideális viktoriánus nőiséget megtestesítő Mina összesíti a dokumentumokat (naplók,  levelek, újságkivágások), és a gróf nyomába erednek. Majdnem Mina is a hatalmába kerül (a gróf itat vele a véréből – a mintaszerű asszony bőszen reménykedik, hogy ugye lesznek szíves a derék férfiak megölni őt, ha átváltozik), de végül, Quincey élete árán, leszámolnak vele és három nővérével (feleségével? Exével? Nem derül ki, pontosan kik ők.) Erdélyben, ahová, miután megsemmisítették a hazája földjét tartalmazó, az egész város több pontján szétszórt koporsókat, melyekben aludni tud, megpróbál visszamenekülni. Végül Jonathannak és Minának Quincey nevű fiúgyermeke születik – a regény során bekövetkező véráramlatokból kifolyólag az apa (apák) személye kissé kétes.

Dracula filmen

A Drakulának több, mint 300 filmváltozata született. Más gótikus regények (Frankenstein, Jekyll&Hyde, stb.) mellett a korai filmgyártás egyik fő inspirációja.

Drakula leghíresebb megformálója, a magyar származású Lugosi Béla.

A Drakulát több irodalmi műfajba sorolták már, például a horrorregény, gótikus regény. Szerkezetét tekintve levélregény (epistolary novel), azaz a történetet naplóbejegyzések és levelek formájában mondja el. Bár nem Stoker találta ki magát a vámpírt, a regény nagy hatással volt a vámpírok népszerűségének növekedésére és a színházi és filmváltozatok tucatjait inspirálta a 20. században.

http://www.youtube.com/watch?v=CVb2q0eNFxI 

Az eredeti Drakula film 1931.